Búzaszentelés
(Szent György napján, vagy utána valamelyik vasárnapon)

A szent liturgia végeztével az amboni ima után ünnepélyes kivonulás a veteményes szántóföldekre s ott:

I.

Napkelet felé fordulva az áldozópap mondja:

Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Jertek, imádjuk a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek, imádjuk Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek, boruljunk le, és imádjuk magát Jézus Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket!

84. zsoltár

(Ezalatt az áldozópap tömjénnel füstöli a vetéseket.)

Megáldottad Uram a te földedet; elfordítottad Jákob fogságát, megbocsátottad a te néped gonoszságát, elfödőzted minden vétküket, megenyhítetted minden haragodat, eltértél a te haragod hevétől. Téríts meg minket, szabadító Istenünk és fordítsd el rólunk haragodat. Vajon örökké fogsz-e ránk haragudni, vagy kiterjeszted-e haragodat nemzedékről-nemzedékre? Isten, ha te hozzánk fordulsz, fölélesztesz minket; és a te néped örvendeni fog benned. Mutasd meg, Uram, nekünk irgalmasságodat és szabadításodat adjad nekünk. Meghallom, mit szól az Úr Isten; békességet szól ő népének és az ő szentjeinek és azoknak, kik szívükbe térnek. Valóban az őt félőkhöz közel van szabadítása, hogy dicsőség lakjék a mi földünkön. Az irgalom és igazság találkoznak; az igazság és béke megcsókolják egymást. A hűség a földből ered és az igazság a mennyhól letekint. Mert az Úr jót ad és a mi földünk megadja gyümölcsét. Igazság jár előtte, és annak útján lépdel.

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Ima

Pap: Mindenható örök Isten, irgalmasságnak Atyja, kérünk téged: tekints a mi mindennapi szükségeinkre s adj testi életünk fenntartására bőséges aratást. Magasztald fel a te szent nevedet, és áraszd el gazdag áldásoddal szántóföldeinket, szőlőinket és kertjeinket, hogy szolgáidnak fáradozásai bő terméssel jutalmaztassanak. Fordítsd el, kegyelmes Isten, határunkról az égi háborút, felhőszakadást, vízáradást, fagyot jégverést s veteményeinknek ártalmára lehető minden csapást. Mert te vagy a mi Istenünk és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Pap: Bölcsesség, igazhívők, hallgassuk a szent evangéliumot! Szent Máté evangéliumának olvasása.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Evangélium
(Mt 12,1-8)

Pap: Figyelmezzünk! Azon időben Jézus a vetéseken méne át szombaton; tanítványai pedig éhezvén, búzafejeket kezdének szaggatni és enni. A farizeusok pedig látván ezt, mondák neki: Íme tanítványaid azt cselekszik, mit szombaton nem szabad cselekedni. Ő pedig mondó nekik: nem olvastátok-e, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett, ő s akik vele voltak? miképp ment az Isten házába és a kitett kenyereket megette, melyeket nem volt szabad megenni neki, sem azoknak, kik vele voltak, hanem csak a Papoknak? Avagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy szombaton a Papok megszegik a templomban a szombatot és vétek nélkül vannak? Mondom pedig nektek, hogy a templomnál nagyobb van itt. Ha pedig tudnátok mi az: irgalmasságot akarok és nem áldozatot – soha nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. Mert az ember fia ura a szombatnak is.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Ima

Pap: Mindenható Isten, irgalmasságodhoz esedezünk: áraszd, el † áldásoddal e búza, rozs s a többi vetéseket és a földnek minden hasznos növényzetét, melyeket ez ideig enyhe levegővel, jótékony esővel és frissítő harmatoddal táplálni méltóztattál, hogy ajándékaidért rebegjenek hálát neked összes népeid. Elégítsd meg kalászaid terményével az éhezőket és az ínségben levőket, hogy ekképp mindnyájan, a szűkölködő és gazdag, a gyengélkedő és egészséges, egy szívvel imádjuk és dicsőítsük a te nevedet, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

A napkeleti tájat a szent kereszttel áldva mondja:

Áldjon meg bennünket az Isten, a mi Istenünk, áldjon meg bennünket és adjon földeinknek bő termést, hogy százszorosan hozzák meg gyümölcseiket és mi örömmel jővén, hálaadás mellett gyűjtsük egybe azokat, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, kit illet minden tisztelet, dicsőség és imádás, az ő kezdetnélküli Atyjával és a legszentebb, jóságos és elevenítő Lélekkel együtt, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

II.

Dél felé fordulva a kántor olvassa a 125. zsoltárt:

125. zsoltár

Megfordítván az Úr Sion fogságát, lettünk, mint a megvigasztaltak. Akkor szánk eltelt örömmel és nyelvünk vigassággal; akkor mondák a nemzetek között: Nagy dolgot cselekedett az Úr velük. Nagy dolgot cselekedett az Úr velünk, azért örvendezünk. Fordítsd meg a mi fogságunkat, mint a patakot a déli tartományban. Akik könnyhullatással vetnek, örvendezéssel aratnak. Menvén mentek és sírtak, elvetvén magvaikat, megjővén pedig, örvendezéssel jőnek, hozván kévéiket.

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Ima

Pap: Szent Uralkodó, mindenható Atya, örök Isten, töredelmes szívvel kérünk téged: ajándékozz nekünk, irgalmasságod szerint földeinken bő aratást és a fák gyümölcseiben s minden egyéb terményeinkben dús hozamot; és hárítsd el azokról a vészes égi háborút, fagyot, jégverést s minden veszedelmet. Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Pap: Bölcsesség, igazhívők, hallgassuk a szent evangéliumot! Szent Márk evangéliumának olvasása.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Evangélium
(Mk 4,26–32)

Pap: Figyelmezzünk! Azon időben mondá Jézus tanítványainak: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember magot vet a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal és a mag kicsírázik és fölnevekedik, anélkül, hogy tudná. Mert magától terem a föld először füvet, azután kalászt, azután teljes magot a kalászban. És mihelyt a termény megérett, azonnal sarlót bocsát belé, mert elérkezett az aratás. És mondá: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? vagy micsoda példabeszédben példázzuk azt? Mint a mustármag olyan az, mely mikor a földbe vettetik, kisebb minden magnál, melyek a földön vannak; s miután elvettetett, felnő és nagyobb lesz minden növénynél és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt az égi madarak ellakhatnak.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Ima

Pap: Öregbítsd rajtunk, Uralkodó, a te nagy irgalmasságodat és szálljon † e vetésekre, szőlőkre és gyümölcsös kertekre a te áldásodnak bősége, hogy mi, elláttatván a nekünk szükségesekkel, mindenkor magasztaljuk a te dicsőséges szent nevedet. Mert te vagy a mi Istenünk és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

A déli tájat a szent kereszttel áldva mondja:

Áldd meg † Úr Isten e szántóföldeket, hogy az aratás idején bő termést hozzanak és semminemű csapás ne érje azokat; hanem a te szent neved segítségül hívása mellett, a Szentháromság és az ő összes szentjeinek áldása szálljon reájuk.

Nép: Ámen.

III.

Napnyugat felé fordulva a kántor olvassa a 146. zsoltárt:

146.zsoltár

Dicsérjétek az Urat, mert jó a dicséret; a mi Istenünknek gyönyörű és illendő dicsérete legyen. Fölépítvén az Úr Jeruzsálemet, Izraelnek elszéledetteit egybegyűjti. Meggyógyítja a töredelmes szívűeket és bekötözi azok sebeit. Megszámlálja a csillagok sokaságát, és mindenikét nevén szólítja. Nagy a mi Urunk és nagy az ő ereje és bölcsességének nincsen száma. A szelídeket fölfogja az Úr, a bűnösöket pedig földig alázza. Énekeljetek az Úrnak hálaadással, zengjetek hárfán a mi Istenünknek, ki beborítja az eget felhőkkel és a földnek esőt készít. Ki a hegyeken szénát teremt és füvet az emberek szolgálatára. Ki megadja élelmüket a barmoknak és a hozzá kiáltó hollófiaknak. Nem a ló erősségében telik kedve, sem a férfiú lábszáraiban gyönyörködése. Az Úr az őt félőkben gyönyörködik és azokban, kik az ő irgalmasságában bíznak.

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Ima

Pap: Uralkodó Krisztus, élő Istennek fia, küldd le mennyből a te szent angyalodat, hogy őrizze meg aratásunkat, földünk összes terményeit, szőlőinket és gyümölcsös kertjeinket égi háborútól, felhőszakadástól, kártékony állatoktól, ártalmas férgektől és minden gonosz megtámadástól. Oltalmazza és védelmezze kezeinknek minden munkáját. Angyali áldásával áldja és sokasítsa vetéseinket, hogy mindnyájan háládatos szívvel magasztaljuk szent nevedet, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Pap: Bölcsesség, igazhívők, hallgassuk a szent evangéliumot! Szent Lukács evangéliumának olvasása.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Evangélium
(Lk 8,5-8)

Pap: Figyelmezzünk! Azon időben mondá Jézus e példabeszédet: Kiméne a magvető, elvetni az ő magvát, és amint vetett, némely mag az útfélre esék és eltapodtaték és az égi madarak megevék azt. És némely a kősziklára esék és kikelvén, elszárada, mert nem vala nedvessége. És némely a tövisek közé esék és együtt felnővén a tövisek elfojták azt. És némely a jó földbe esék és kikelvén, százannyi termést hoza. Ezeket mondván kiálta: akinek fülei vannak a hallásra, hallja meg.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Ima

Pap: Örök mindenható Úr Isten, ki semmiből teremtetted a világot, s az emberi nem testi táplálására a földnek szorgos művelését rendelted el, buzgón folyamodunk hozzád: tekints kegyes szemekkel reánk és áldd † meg összes mezei és kerti veteményeinket és ültetvényeinket, s a levegő változását kedvezőleg mérsékelvén, adj dús tenyészetet azoknak, és a kalászokat érleltesd meg, hogy mi – bár méltatlan szolgáid – ajándékod bő gyümölcseit háládatossággal fogadván, teljes szívvel dicsőítsünk téged mindig, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

A nyugati tájat a szent kereszttel áldva mondja:

Mindeme veteményeket áldja † meg az Atya és Fiú és Szentlélek, hogy növekedjenek és gyarapodjanak és töltsék meg éléskamráinkat a mindenható Isten dicsőségére és az összes szentjeinek tiszteletére.

Nép: Ámen.

IV.

Észak felé fordulva a kántor olvassa a 147. zsoltárt:

147. zsoltár

Dicsérd, Jeruzsálem az Urat, dicsérd Sion a te Istenedet. Mert megerősítette kapuidnak zárait, benned megáldotta fiaidat. Ki békéssé tette határaidat és a búza javával elégít meg téged. Ki elküldi szózatát a földre, sebesen fut az ő beszéde. Ki a havat, mint a gyapjat adja, a ködöt, mint a hamvat hinti. Jegét darabonkint ereszti, ki tűrheti el annak hidegségét? Elküldi ismét az ő igéjét és fölolvasztja azokat; az ő szele fú, és a vizek folynak. Ki igéjét Jákobnak hirdeti, rendeléseit és törvényeit Izraelnek. Nem cselekedett így semmi más nemzettel, és azoknak nem jelentette ki ítéleteit. Alleluja!

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Ima

Pap: Urunk, esdve kérünk téged, tekints kegyes szemekkel fejlődő vetéseinkre és valamint Izrael fiainak Mózes szolgád által elrendeléd, hogy kijövén Egyiptomból a nekik adandó földre, mutatnák be terményeik zsengéjét megáldás végett papjaiknak, úgy mi is irgalmad előtt alázattal esedezünk: őrizd meg vetéseinket a jégveréstől, fergetegtől, fagytól, hőségtől, vízáradástól és minden más elemi csapástól, és azokat testi és lelki javunkra teljesen megérleltetni méltóztassál. Téged illetvén minden tisztelet, dicsőség és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Pap: Bölcsesség, igazhívők, hallgassuk a szent evangéliumot! Szent János evangéliumának olvasása.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Evangélium
(Jn 4,35–38)

Pap: Figyelmezzünk! Mondá Jézus az ő tanítványainak: Nemde ti azt mondjátok, hogy még négy hónap vagyon, és eljön az aratás. Íme, én mondom nektek: Emeljétek föl szemeiteket, és lássátok a földeket, mert megértek már az aratásra. És aki arat, jutalmát veszi, és terményt gyűjt az örök életre, hogy aki vet is, együtt örüljön azzal, ki arat. Mert ebben igaz a mondás, hogy más, aki vet és más, aki arat. Én titeket aratni küldöttelek, amit nem ti munkáltatok; mások munkálkodtak, és ti állotok munkájukba.

Nép: Dicsőség néked, Uram, dicsőség néked!

Pap: Könyörögjünk az Úrhoz!

Nép: Uram, irgalmazz!

Ima

Pap: Uralkodó szent Atya, ki teremtéd az eget és földet, és gondviseléseddel őrzöd és kormányozod a világot, alázattal esedezünk hozzád: a te hasonlíthatatlan jóságoddal áldd † meg vetéseinket, szőlőinket, gyümölcsös kertjeinket, rétjeinket, s örvendeztess meg bennünket bő terméssel, hogy szolgáid és szolgálóid éltük fenntartására, testük és lelkük megvidámítására a nekik szükségesekkel elláttatván, teljes odaadással szolgáljanak néked, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Az északi tájat a szent kereszttel áldva mondja:

Áldd † meg Úristen e szántóföldeket, hogy az aratás idején bő termést hozzanak és semminemű csapás ne érje azokat, hanem a te szent Neved segítségül hívása mellett a Szentháromságnak és az ő összes Szentjeinek áldása szálljon reájuk.

Nép: Ámen.

Ezek után mind a négy irányban szentelt vízzel hinti meg a vetéseket, és az egyházi menet visszaindul a templomba.

A templomban

Pap: Könyörülj rajtunk Isten a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Pap: Könyörögjünk még, hogy őrizze meg Isten ezen várost (községet) s minden várost, községet és vidéket az éhségtől, mirigyhaláltól, földrengéstől, vízáradástól, jégveréstől, tűzvésztől, háborútól, idegenek betörésétől s minden belvillongástól. És hogy a jóságos és emberszerető Isten irgalmas, jóakaratú és engesztelékeny legyen irántunk s hárítsa el tőlünk ellenünk támadt összes haragját, mentsen meg minket a reánk nehezedő igazságos megfenyítéstől és könyörüljön rajtunk!

Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Fennhang

Pap: Hallgass meg minket Isten, mi Üdvözítőnk, a földkerekség összes határain és a messze tengeren levők reménysége. És te, irgalmas Urunk, légy irgalmas hozzánk, bűnösökhöz és könyörülj rajtunk; mert kegyelmes és emberszerető Isten vagy s téged dicsőítünk Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Nép: Ámen.

Ezután a  szentliturgia az ünnepi elbocsátással s áldással befejeztetik.