Boksay János

(1874-1940)

130 éve született a ruszin és a magyar görög katolikusság liturgikus zenei életének meghatározó egyénisége 1874. július 6-án Huszton, Máramaros megyében született, mélyen vallásos görög katolikus családban. Gyermekkorában szülei magántanárokkal oktatták zenére, s a művészet eme ágának szeretete és művelése egész életén át elkísérte. A középiskolát Ungváron végezte, majd a Budapesti Tudományegyetem hallgatója lett, s tanulmányait az Ungvári Teológián fejezte be. Firczák Gyula püspök szentelte pappá 1898-ban. Szolgálatát Lipsán, egy Huszt melletti faluban kezdte segédlelkészként. Egy évre rá a püspök kinevezte az Ungvári Tanítóképző és a Teológiai Főiskola zenei vezetőjévé, amely tisztség a híres székesegyházi kórusnak karnagyi állását is magában foglalta. Tízévi szakadatlan munkálkodás egész Magyarországon ismertté tette őt egyházzenészi körökben. Nem véletlenül, hiszen alapvető műveket adott ki 1906-ban: a ruszin és a magyar görög katolikusság neki köszönheti a Cerkovnoje Prosztopínyije ill. Egyházi Közénekek című irmologionokat[R1] . Ezek az egyházi szláv, ill. magyar nyelvű liturgikus énekgyűjtemények mindmáig az egyetlen hivatalosan kiadott kottáskönyvek, amelyek a Kárpátok-vidéki görög katolikus dallamdialektust tartalmazzák.

Az Oktatási Minisztérium 1909-ben Budapestre kérte őt. A magyarországi középiskolák hitoktatási szakfelügyelője lett, s emellett feladatul kapta a Pesti Görög Katolikus Egyházközség zenei életének, kórusának szervezését, valamint az egyházi szláv nyelvű liturgia dallamainak a magyar nyelv prozódiájához történő igazítását. Három évi budapesti tartózkodása alatt a Zenekonzervatórium egyházzenei szakára is járt, ahol továbbfejleszthette liturgikus zenei és zeneszerzői jártasságát.

1912-ben visszahelyezték Kárpátaljára, s ettől kezdve élete végéig híven szolgálta az ottani görög katolikusok lelki és egyházzenei életét, előbb Huszt parókusaként, majd az Ungvári Katedrális karnagyaként. Legfontosabb zeneszerzői munkái között a tíz Aranyszájú Szent János liturgiát kell megemlítenünk. Ezek közül a legismertebb az 1900-ban komponált C-dúr mise, mely egyszerű és tiszta dallamaival szinte népének-szerű funkciót nyert a munkácsi, az eperjesi és a hajdúdorogi egyházmegyék görög katolikusai között. Ez a művet 1901-ben a Rózsavölgyi Zeneműkiadó meg is jelentette. 1920-ban Huszton fejezte be férfikarra komponált liturgiáját, melyet Papp Antal munkácsi püspöknek ajánlott. (Ennek az értékes műnek a CD-felvételét a budapesti Szent Efrém Bizánci Férfikar idén nyáron a Hungaroton hanglemezkiadónál studiójában befejezte, ezzel is tisztelegve Boksay liturgikus zenei munkássága előtt. A CD várhatóan 2005 első negyedévében kerül a boltokba.)

Boksay János papi és művészi munkássága mellett markáns ruszin politikai arcéllel is rendelkezett. A Ruszin Nemzeti Tanács tagja volt, ahol képviselőtársaival a ruszin autonómia törekvéseket támogatta, amely Magyarország keretein belül valósulna meg. Horváth Lajos történész-levéltáros, a Magyar Országgyűlés Hivatalának ny. szakfőtanácsosa így nyilatkozik erről: "Ezek a képviselők végtelenül szerették ruszin népüket és meg voltak győződve arról, hogy a ruszinság a Kárpát-medencében a legjobb helyen van a magyar állam kötelékében. Ennek történelmi bizonyítékaként emlegették a 800-1000 éves ruszin-magyar gyümölcsöző együttélést. 1939 márciusában a Magyar Honvédség bevonult Kárpátaljára. Az 1939. május 28-29-ére kiírt országgyűlési választást az idő rövidsége miatt nem lehetett még ezen a területen megtartani, ezért a magyar kormány behívásos alapon töltötte be Kárpátalja képviselőinek székét. Így aztán 1939. június 21-én ünnepélyes körülmények között foglalta el helyét a Parlament Képviselőházában Bródy András, Boksay János, Bencze György, Demkó Mihály, Fenczik István, Földesi Gyula, Hajovicz Péter, Hápka György, Homicskó Vladimir, Korláth Endre, Ortutay Jenő, Spák Iván, R. Vozáry Aladár és Zsegora Ödön. A Magyar Országgyűlésben ők külön csoportot alkottak, mint majd később az erdélyi képviselők is. Az ügyekben egyeztettek, bár nem voltak mindig egységesek. Tették ezt szabad akaratukból. Mégis, eszmei együttműködésüknek az alapja az volt, hogy a ruszin nép és Kárpátalja területi autonómiáját a Szent István-i Magyarország kebelében kívánták megvalósítani."

A történelemből tudjuk, hogy többen életükkel, vagy sok-sok év kényszermunkával fizettek ezért a bátor kiállásért. A Jóisten megóvta ettől hűséges szolgáját, Boksay Jánost, akinek munkában gazdag földi élete, mely jelentős zenei örökséget hagyott az utókorra, 1940. április 24-én ért véget.

Ruszin-Magyar zenetörténeti kuriózum: Boksay János férfikari liturgiájának bemutatása

Boksay János, a ruszin és a magyar görög katolikus egyházzenei élet jeles képviselője 130 éve született Kárpátalján. Teológiai tanulmányai mellett zeneszerzést és kórusvezetést tanult Ungváron, ahol pappá szentelése után a Katedrális Kórus karnagya, s az Ungvári Kántor-tanítóképző tanára lett. Firczák Gyula püspök megbízásából ő szerkesztette és adta ki az első egyházi szláv és magyar nyelvű görög katolikus énekgyűjteményt (1906), amely azóta is hivatalosan elfogadott irmologion a munkácsi és az eperjesi egyházmegyében.

Ezeken túlmenően Boksay zeneszerzői munkássága is meghatározó volt Kárpátalja zenei életében, hiszen az Aranyszájú Szent János-féle liturgiából tíz teljes misét komponált, vegyes- és férfikariakat egyaránt. Ezek közül egy jelent meg (C-dúr) nyomtatásban, 1901-ben a Rózsavölgyi kiadónál, a többi kéziratban maradt meg, illetőleg elveszett a 2. világháború idején.

Férfikari liturgiája egyetlen egy maradt fönn, melyet huszti parókus korában, 1920-ban komponált, ajánlása Papp Antal munkácsi püspöknek, majd később miskolci apostoli kormányzónak szól. Boksay Trianon után következetesen kiállt a ruszin-magyar érdekek képviselete mellett s az új csehszlovák államnak Kárpátalját "külgyarmat"-ként kezelő magatartásával szemben. 1938-ban a Ruszin Nemzeti Tanács tagja lett, s a Felvidék ill. Kárpátalja visszacsatolása idején ebbéli minőségében a Magyar Országgyűlés meghívott tagjaként tevékenykedett 1940-ben bekövetkezett haláláig.

Zenei nyelvezete a különös Kárpátok-vidéki görög katolikus dallamvilágból, valamint a bécsi romantika és a századforduló olasz operai stílusának ötvözetéből alakult ki. Műveiben a szép és tömör szláv hangzás biztos kezű és ihletett mestere ismerhető fel, de melodikája nem az orosz-ukrán hagyományból, hanem az európai és a sok nemzetiségű szülőföldjének, s elsősorban a ruszin egyházi zenének forrásaiból táplálkozik. Az Ungvári Katedrális zenei élete (a kórust 1823-ban alapították), az őt körülvevő képzett kántorok és énekesek működése és zenei színvonala kitűnik a misék, különösen e férfikari mű vokális technikai nehézségéből. A Kórus 1949-es feloszlatása, s a Görög Katolikus Egyház betiltása miatt ez a kompozíció a fiók mélyén hevert 75 évig, s a dokumentumok pusztulása ill. hozzáférhetetlensége miatt a korábbi bemutatásról nincsenek adatok, így csak valószínűsíthető, hogy ez esetleg megtörtént, de hogy hol és mikor, azt jelen pillanatban nem lehet tudni.

A Csepeli és a Rózsák terei Görög Katolikus Egyházközségben liturgikus szolgálatot ellátó Szent Efrém Bizánci Férfikar, első külföldi útján, a világ egyik legrangosabb ortodox-bizánci zenei versenyén a lengyelországi Hajnówkában - óriási meglepetést okozva - második helyezést ért el, s ezt az eredményt többek között a Boksay-féle Férfikari liturgia részleteinek ihletett megszólaltatása révén érte el. Azóta a férfikar a legrangosabb magyar művészeti fesztiválokra kapott meghívást ( Művészetek Völgye - Kapolcs, Zempléni Művészeti Napok, Óbudai Nyár, s rendszeresen fellép az ORKÖ rendezvényein.)

Október 5-én a Magyarok Nagyasszonya Nemzetközi Egyházzenei Fesztivál keretében a Rózsák terei Görög Katolikus templomban a kórus Boksay János zeneszerzői oeuvre-je előtt tisztelgett. Dr. Lyavinecz Marianna ORKÖ alelnök nyitotta meg a koncertet, majd Bubnó Tamás karnagy ismertette és méltatta Boksay munkásságát. Ezután a kórus összeállítást adott elő a Boksay által kiadott Cerkovnoje Prosztopínyije c. irmologionból, valamint olyan régebbi kiadványokból (Athosz-hegyi görög kódexek énekei - XIII. század, Lvov-i irmologion - 1709, Sajópálfala-i irmologion - 1730 körül), melyeknek dallamait a komponista felhasználta a görög katolikus közénekekhez és saját műveihez is. Ezután felcsendültek a férfikari liturgia eddig még soha elő nem adott tételei, melyek közül a nagyszámú és lelkesült közönség különösen a Miatyánk és a Liturgia végi éltetés zenei megfogalmazását jutalmazta vastapssal.

A szép este ráadása a keresztény ember, s egyben a bizánci vecsernye egyik legszebb esti, búcsúzó imája volt: Simeon éneke Dr. Bubnó László ihletett feldolgozásában.

 

Dr. Bubnó Tamás

Megjelent: Ruszinszkij szvít (Ruszin Világ) c. havilapban ruszin fordításban;

Közölte az újság magyar melléklete is, a 2004. novemberi számban.


 [R1]Irmologion: görög szertartású hangjegyes templomi könyv, mely az énekek dallamát tartalmazza, a bizánci görög kultúra által használt nyolc hanglépcső alapján készült és a templomi célokra első ízben Damaszkuszi Szent János által alkalmazott rendszer szerint.