A GÖRÖG KATOLIKUS EGYHÁZ ÉNEKEINEK EREDETE,

A MAGYAR GÖRÖG KATOLIKUS EGYHÁZ ÉNEKEI

II. Az oktoéch

 

Milyen úton-módon jutott el őseinkhez az ókori zenei örökség? A hiányzó láncszemet valószínűleg a szír-görög egyház jelenti. Régi énekeskönyveink mind utalnak arra, mely énekek származnak Damaszkuszi Szent Jánostól /+780/, a pásztortól, "akire Dávid hárfája szállott", vagy az "édeshangú" Szent Kozmától és Józseftől./1/ Tudjuk, a Damaszkuszi szerzeménye a papi temetés 26 énekverse és mintegy 64 kánon, köztük a karácsonyi, vízkereszti, mennybemeneteli és a húsvéti. Mivel énekei először Konstantinápolyban hódítottak teret, innen adódik, hogy sokan úgy vélik: görög dallamokról van szó. Valójában a Damaszkuszi-féle szintézis döntően kis-ázsiai jellegű, s így lényegében az ősegyház előző századainak dallamvilágát viszi tovább, azokat az előzményeket is, amelyekről szóltunk. Behatóbb elemzés szerint dallamainkban az ún. floritúrák, a díszítő elemek, cikornyák emlékeztetnek erre a kis-ázsiai előtörténetre./2/

Ennek a szír-görög korszaknak eredménye a nyolchangú énekrend is. Az oktoékhosz /oktoéchos/ kifejezés először 500 táján, János maiumai püspök egyháztörténeti munkájában szerepel./3/ Mindmáig vitatott, mit kell értenünk itt az oktoéch alatt. Valószínűleg még nem nyolcféle hangsort /skálát/, csupán szöveg- és dallammintákat /patterneket/./4/ Az arabok "makám"-nak, a görögök "nomosz"-nak nevezték ezt a rendszerezést. A szír és a zsidó zene is már az 5. század előtt közismert dallamfordulatok alapján csoportosította énekeit, a szír hagyomány keleti párhuzamokhoz hasonlóan szimbolikus jelentést is tulajdonított az échosoknak: az oktoéchost négy alaptulajdonság /hideg, meleg, nedves, száraz/ kombinált megnyilvánulása szerint alkalmazta bizonyos ünnepek jellemző hangcsoportjaiként. Damaszkuszi Szent Jánosnál aztán az Oktoéchosz a nyolc vasárnapra szánt himnuszgyűjtemény címe. Bizáncban a kifejezés már skálajelentést nyert: négy autentikus és négy plagális /fő- és mellék-/ hangsor megjelölése./5/

A bizánci egyház nyolc échosza a következő ún. modális skálákat takarta: dór /1. hang/, fríg /3. hang/, líd /2. hang/, mixolíd /4. hang/ és ezek mellékskálái: a hipodór /5.hang/, hipofríg /7.hang/, hipolíd /6.hang/, hipomixolíd /8.hang/, melyek a későbbi mollnak, lokriszinek, dúrnak és a visszatérő dórnak felelnek meg. Jegyezzük meg: a nyugati liturgiában, annak gregorián énekeiben is ugyanezek a hangsorok szerepelnek, azzal az eltéréssel, hogy ott a fő- és a mellékskála az egymást követő modusokban található /az 1.modus dór, a 2. hipodór stb./. A nyugati egyházzene nemcsak ebben tért el a keleti mintától, hanem abban is, hogy a 11. századtól áttértek a tetrachordos rendszerről a hexachordokra./6/

A bizánci énekrend modális skálái még eleven összefüggésben álltak az ókori tetrachord-rendszerrel. Így az l. hang a tetrachord 2. hangjára zárult, a 3. échos a 3. lépcsőre, a 2. a 4-re és a 4. a tetrachord alaphangjára. Míg itt inkább csak a középső tetrachord szerepelt. az 5-8. hang már az első tetrachordot is feltételezte, s megint aszerint, hogy annak melyik hangjára zárult a dallam /"finalis"/, alakultak ki a különböző skálák. Sokszor nem annyira a finális, mint a dallam kiterjedése mutatott a plagális jellegre.

A bizánci skálák - ha módosult formában is - de kimutathatók a mi oktoéchünkben is. Itt persze figyelembe kell vennünk, hogy az ősi dallamkeretek többszörös áttétellel jutottak el hozzánk, és - kottaírás hiányában - sokszorosan átalakultak. Az is valószínű, kevesen voltak az échoszok eredeti tartalmának tudatában.

Mindennek ellenére még énekeink mai formájából is megállapítható: az 1. hang dallamai dór keretet futnak be (ld. 1. sz. kotta). Dórosok az 1. hangú sztichirák, sőt még a különleges mintadallamok, így a "Dícséretes vértanúk" kezdetű is (ld. 2. sz. kotta). Egy-egy hangon belül a reggeli zsolozsma /utrenye/ kánonjai tartogatják a legkülönlegesebb dallamokat. Az 1. hang kánonjának ódái is tükrözik a dóros jelleget, így a 8. óda (ld. 3. sz. kotta). Ugyanígy dóros, sőt tényleg hipodór az 5. hang, hiszen befejezése az alsó tetrachordban zárul. Ez persze mai értelmezésünkben egyszerűen eol vagy moll skála, de értelmezhető dórként is. Példánk a tropár-dallam (ld. 4. sz. kotta). A szentmisében leggyakrabban énekelt Miatyánk-dallam éppen az 5. hangú sztichira dallama (ld. 5. sz. kotta). A reggeli zsolozsma ódái is őrzik ezt a felépítést: így pl. az 1. óda (ld. 6. sz. kotta). A 3. hang fríg jellege is nyilvánvaló. Ezúttal a "prokimen-típusú" dallamok álljanak itt bizonyítékul (ld. 7. sz. kotta). A 7. hangban a sztichira előverse őrzi a fríg jelleget (ld. 8. sz. kotta).  Sajnos, maga a sztichira felborítja ezt a logikát, határozottan mixolíd /dúr/ jellege van mai énekrendünkben. Ám a tetrachordok egybevágósága alapjána félsorok ti végződései miként, fríg zárásként is értelmezhetők (1. óda, ld. 9. sz. kotta). Itt jegyezzük meg: mivel énekeink sokszor fejeződnek be mi-n, ti-n, ezért keltik a "befejezetlenség" érzetét, valójában, amint láthatjuk, ősi modális skálák jelenlétéről van szó. Semmiképp sem lehet tehát szó dallamaink "lekerekítéséről", mai fülhöz idomitásáról.

Hanganyag>>

Hanganyag>>

Hanganyag>>

Hanganyag>>

Hanganyag>>

Hanganyag>>

Hanganyag>>

Hanganyag>>

Hanganyag>>

 

A dúros hangok közül a 4. hang egyértelműen mixolíd. A tropár-dallam (ld. 10. sz. kotta). Csodálatos /hipo/mixolíd dallamot hordoz a 8. hang egyik mintadallama, az "Ó, dicsőséges csoda" kezdetű /ld. a sorozat I. részében /. Ugyanez mondható el a 8. hangú tropárról is (ld. 11. sz. kotta). Míg a 8. hangú sztichira /hipo/dórba "csúszott át", a reggeli zsolozsma ódáiban megmaradt az eredeti norma (ld.12. sz. kotta). Több gondunk van a 2. és a 6. hanggal, ha az énekek befejezéséből indulunk ki. Ha azonban a dallamok kereteit  felvázoljuk, kiviláglik, hogy dúros dallamok, ilyen a 6. hangú sztichira, pl. a "Mennyei király" vagy a 2. hang sztichirájának íve (ld.13. sz. kotta).

Hanganyag>>

Hanganyag>>

Hanganyag>>

Hanganyag>>

 

A magyar oktoéch zenei rendjét így foglalhatnánk össze, ha egy képzeletbeli lépcsőn haladunk fölfelé: hipolíd = dúr: 8hang, hipodór = eol = moll: 5. hang, hipofríg = lokriszi: 7. hang, hipolíd = dúros keret: 6. hang, mixolíd: 4. hang, dór: 1 hang, fríg: 3. hang, líd = dúros keret: 2. hang.

A "hangok" Bizáncban nemcsak zenei skálák, hanem hangulatok, emberi alkatok kifejezői is voltak. Rítusunk énekei is kötődnek egy-egy hangulathoz. Az 1. bolgár hangú szitchira pl. számunkra gyászos jellegű, az 5. hang - a feltámadási kánon vagy a legismertebb Miatyánk-dallam miatt - diadalmas, a 3. hang színes, dallamos, boldog, a 6. hang egybefonódik a Valóban méltó-val vagy a Mennyei királlyal, a 2. hang a Láttuk az igazi világosságot kezdetű himnusszal, s így az  áldozással (ld.14. sz. kotta).

Hanganyag>>

 

Az oktoéch nemcsak mintadallamokat, centonizáció alkalmazását jelenti, hanem a keleti egyházi év felépítésében is szerepet kapott. Bár sokak előtt érthetetlen ennek az eredete, jegyezzük meg, itt is zsidó liturgiai hatással kell számolnunk. Amint hanukka ünnepkörében naponta eggyel több gyertyát gyújtanak, úgy a keleti egyházban húsvét első hetében végigfutnak a nyolc hangon, majd nyolchetes ciklusokban egy-egy hetet egy-egy hangnak szentelnek. Mindegyik "hang" meghatározott istentiszteleti formák szövegeit tartalmazza, egész hétre, főleg szombat-vasárnapra elosztva, utóbbi egységet - a szombat esti, vasárnap reggeli zsolozsmát, a vasárnapi liturgia és délutáni zsolozsma énekeit - mind a mai napig nyilvánosan is énekeljük templomainkban, ezek húsvét meghosszabbításait jelentik /v.ö. feltámadási tropárok/. Így az oktoéch, a "nyolchangú énektár" egybefonódik az ünnepek ünnepélyével, húsvéttal, annak a "nyolcadik napnak" a megélését jelenti, amely a világ végéig tart Kelet szemlélete szerint.

Jegyzetek:

1 Legeza József: "Vonások a keleti egyházi zene történetéből", Keleti Egyház 1934. április 127.

2 Uo. 128

3 Rajeczky Benjámin: Mi a gregorián? Budapest, 1980.19.

4 Pávich Zsuzsanna: "Az ószövetségi zene vallástörténeti és művelődéstörténeti jelentősége", Zeneiskolai tanárok folyóirata 1984. szept. 26.

5 Rajeczki: i.m. 78.

6 Cselényi István: "A Hajdúdorogi Egyházmegyében használatos dallamkincsünk", Jubileumi Emlékkönyv, 1987. Nyíregyháza, 184.